Szerbia politikai színtér feszült.
Utcai tüntetések zajlanak.
Emberek gyűlnek össze, kifejezik ellen a kormányt.
Újvidéki helyen hidak állnak blokád alatt.
Emlékeznek a november 1-jei tragédiára, mikor egy vasútállomás előtetője zuhant le és 15 ember halt meg.
Államfő Alexander Vučić szólt.
Felhívta a figyelmet arra, hogy tüntetéseket külföld pénzével finanszíroznak.
Monddá, a tüntetés nem az ország javát szolgálja.
A demokrácia útján, választásokon dől el Szerbia sorsa.
Utcai felfordulás esetén erőszakos cselekedetek is könnyen kitörhetnek.
Az egyetemisták, tanárok és civil csoportok közben követelik a tragédia felelőseinek elszámoltatását.
Kijelentették, hogy addig nem hagyják abba a nyomásgyakorlást, míg a helyzet nem változik.
E mondatok azt üzenték: a társadalom nem marad csendben.
A tüntetések nem csak itthon jelentkeznek.
Szlovákiában is vannak kormány elleni demonstrációk.
Szlovák miniszterelnök Robert Fico fogalmazott meg aggodalmakat.
Látja a külföldi hatásokat és azt, hogy egyes csoportok a kormány megdöntésén dolgoznak.
Így a két ország politikai szituációja párhuzamos.
A tüntetések mögött több ok húzódik meg.
A közélet sorsa nem csak az utcai megmozdulásokon múlik.
A demokratikus választások hoznak döntést.
A választók keze tartja a kulcsot.
A politikai stabilitás attól függ, mennyire vesznek részt a folyamatban és mennyire követelik a vezetők felelősségét.
Így Szerbia jövőjét a választói aktivitás és a politikai kultúra alakítja.
