Rachel Reeves szerdán tette a tavaszi bejelentését. Ő azt mondta, hogy visszahozza a stabilitást a közfinanszírozásban. A parlamentben kevesen figyeltek rá, mint ahogy a nyomozók figyelik a Terminátort. A gazdaság romlása zajlik a háttérben, így kevesen törődnek a szavakkal.
A Commons csarnokában az emberek hangulata nem változott. A szakszervezeti képviselők ülve figyelték a beszédet, mintha óvatosan nyomnák a gázpedált. A kormány hátsó padsorában néhány arc jelezte a költségvetés közelgő nehézségeit. A növekedési előrejelzések csökkenése csalódást kelt. A pénz összeér, de a nehézségek nőnek, s a kormánypárti képviselők sem profitálnak belőle.
Reeves lépései furcsán ellentmondásosak. Ő nem merett beszélni a világ körülötte dúló gazdasági instabilitásról. Inkább kiemelte, hogy emelkedik a minimálbér, s a kamatlábak csökkennek. A felelősség kérdése így elkerüli őt.
A Költségvetési Felelősségi Hivatal pontosította a számokat. Ha az Egyesült Államok kereskedelmi háborút indít, és 20%-os vámtételt hoz, a brit GDP 1%-kal eshet. A jelentés azt mutatta, hogy a megtakarítások hatása alig érezhető, s Reevesnek áfa-emeléshez kényszerül a megoldás érdekében.
Trump csütörtökön jelentette, hogy 25%-os vámtételt kíván kivetni az Egyesült Királyságból érkező autókra. Az ipari képviselők nyugtalanok, mert sokan veszteségbe kerülnek. A kereskedelmi háború hatása messzire terjedhet, s az európai autógyártók, például a BMW és a Porsche közel állnak a nehéz helyzethez.
Sokan tartanak a kereskedelmi háború következményeitől. Brüsszelben s Londonban is tudják, hogy Trump nem a megoldás mestere. A politikai viták az Egyesült Királyságban tovább fokozódnak, miközben az USA-val folytatódik a küzdelem. Az események alakulása előrelátható némi bizonytalansággal.
Reeves s Trump gazdasági lépései nem pusztán versengés. A botrány, a kérdések s a válaszkeresés nagy kihívást jelent. Most az a tét, hogy kinek lesz a felelőssége: Reevesé, aki meg akarja tartani a brit pénzügyi egyensúlyt, vagy Trumpé, aki új válságot hozhat el?
