A stagfláció itt van, és nem megy el. A gazdaság kipörgött a sikerekből. A tőzsde emelkedik, a cégek profitot termelnek, a kiadások nőnek. Az árak is magasra szöktek. Ez a stagfláció jele.
Ár → emelkedik. Növekedés → lassul. A két jel egyszerre jelennek meg. A szakértők az 1970-es évek olajválságát látják előjelekként. A mutatók ugyanígy beszélnek: növekedés alig nő, míg infláció magas.
A vám → emel. A tarifák az árakra hatnak, és a 25%-os vámok az acélra, alumíniumra terhelést jelentenek. Cégek → árat emelnek. Amerikai emberek → új, magasabb költségeknek feszülnek.
Fogyasztói hangulat → romlik. Márciusban 11%-os csökkenést mutatott az index. Az emberek aggódnak, mert minden vásárlás drágább. Egy nagy légitársaság előrejelzése is alacsonyabb bevételről beszél.
Munkaerő → jelei is lassulást mondanak. Úgy érzik a piac szereplői: a bizonytalanság hatással van a befektetési döntésekre. A csökkenő fogyasztás tovább nehezíti a helyzetet.
A jegybank két úton áll: szigorít, ha az árak még emelkednek, vagy lazít, ha túl hamar hajol az infláció felé. Mindkét út árnyékot vet a gazdaságra. Senki sem akar visszatérni a múlt rémálmaihoz.
A részvénypiac is visszahúzódik. Az S&P 500 a csúcsról 10%-ot esett. A befektetők aggodalma nő, hiszen a növekedés kilátásai gyengék.
A jövő egy nyitott kérdés. A kereskedelmi szabályok újraformálása és a kiadások átrendezése szükségszerűvé válik. A stagfláció megfojthatja a gazdaságot, és mindenki érzi ennek nyomását.
