A háború zajlik: Oroszország és Ukrajna állnak egymás ellen. Nemzetek, politikusok, az amerikai külügyminiszter is figyel. Az elnök és a tisztviselők röviden beszélnek Ukrajna helyzetéről. A kérdés egyszerű: mennyire elég a nyugati támogatás?
Kezdetben az amerikai vezetés bízik Ukrajna esélyeiben. A külügyminiszter mondja: a régi elképzelés nem számít. Ukrajna küzd; sok ember szenved, lőszer nincs, míg az orosz hadsereg halad előre. Hírek érkeznek: Sumi városában drónok ütnek, kilenc ember halt meg, tizenhároman megsérültek a romok között.
Az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, szavaihoz csatlakozik a helyzet súlyossága. Ő is mondja: az orosz támadásoknak következményük van, s a békét szolgálja a közös erő. Az ukrán katonák panaszkodnak a fegyverek és a létszám hiányára. Egy katona kijelenti: küzdünk, de a jövő nem ígér jó napokat.
A védelmi és katonai költségek nőttek. A balti államok, mint Litvánia, készülnek a rossz forgatókönyvekre. A litván elnök kijelenti, az ország békefenntartókat küld Ukrajnába. Ez jelzi, hogy a térség biztonságáért a NATO tagjai összefognak.
Oroszország terjeszkedik Donyeck megyében, s egyre több települést foglal el. Az ukrán egységek új akadályokkal küzdenek. Az amerikai támogatás csökken annak idejétől, hogy Donald Trump hatalomra került. A külügyminiszter szerint az ukrán állapot veszélyes, és felmerül a kérdés, helyes volt-e az ukrán népet reménykedni a győzelemben.
Az események a háború kemény oldalára mutatnak. A diplomácia és a hadviselés megoldásai egyértelműbb gondolkodást kérnek. A nemzetközi közösség részvétele dönt a régió stabilitásáról.
