Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska, amely a legmagasabb hegyek lábánál terült el. A falucska lakói mindennap dolgoztak, és szorgalmasan élték az életüket. De amikor a nap lement és az ég tele lett csillagokkal, a falusiak ezt a csodát csodálattal nézték, és meséket meséltek egymásnak.
A legkisebb falusi gyerek, akit Annának hívtak, különösen szerette a csillagokat. Minden este kiült a házuk előtti kis dombra, és figyelte a ragyogó égitesteket. Néha úgy érezte, mintha a csillagok csak neki tündökölnének. Az éjjelek során sokszor elaludt ebben a csodás látványban, és amikor álmodott, a csillagok meséltek neki.
Egyik ilyen éjjelen, amikor az ég tiszta volt, Anna álomba szenderült, és az álmában találkozott a legszikrázóbb csillaggal, akit csak valaha is látott. A csillag aranyszínű volt, és csillogott, mint ezer gyertya. Anna annyira megörült, hogy azonnal odament hozzá.
– Helló! Ki vagy te? – kérdezte Anna izgatottan.
– Én vagyok Lili, a csillag! – válaszolt a csillag vidáman. – Éppen rád vártam, mert szeretném mesélni neked a csillagok titkait!
Anna szeme felcsillant a boldogságtól. – Igen, kérlek, mesélj nekem!
Lili elkezdte mesélni, hogy minden csillag egy külön történetet rejt magában. Azokat a történeteket a szél fuvarozza az emberekhez, és csak a legfigyelmesebbek hallják meg őket. Közben egy szikrázó fénysugarat küldött, és Anna eltűnt a falucska határán, egy másik világban találta magát.
– Ez a csillagok városa! – mondta Lili, miközben körbevezette Annát. Az égen csillagok ragyogtak, de nemcsak az égen, hanem a földön is. Mindenütt csillagformájú virágok nyíltak, színes kövekből épült házak álltak, és a levegő tele volt varázslatos illatokkal.
Anna lenyűgözve nézett körül. – De gyönyörű! Milyen varázslatos itt minden!
Családi pikniket rendeztek a csillagok, a csillagok városában lakók mind egytől egyig sziporkázó, barátságos lények voltak. Csillaggyümölcsöket fogyasztottak, amelyek olyan édesek voltak, hogy Anna sosem ízlelt még hasonlót. Mindenki táncolt és énekelt, a csillagok színes fényei táncoltak a levegőben, mint egy varázslatos tűzijáték.
– Micsoda ünnep! – kiáltotta Anna. – Miért ünnepeltek?
– Ma van a Csillagok Nagy Ünnepe! – mondta Lili. – Ezen a napon mindannyian elmondjuk a legszebb történeteinket, hogy soha ne felejtsük el az álmaink erejét.
Anna eldöntötte, hogy ő is megoszt egy történetet. Hirtelen eszébe jutott a kedvenc meséje, amelyben egy bátor kis kislány megmentette a faluja csillagait egy gonosz álomtól. Amikor befejezte a mesét, a csillagok tapsoltak, és Lili boldogan furikázta Anna körül.
– Nagyon ügyes vagy! – mondta Lili. – Minden történet fontos és értékes, és a te meséd is a csillagok közt lesz mostantól!
Az ünnep folytatódott, Anna pedig egyre lelkesebben mesélt a falucskájáról, családjáról és barátairól. Lili mesélt Annának a csillagok utazásáról, arról, hogyan vándorolnak az égen, és érdekes kalandjaikról, amelyeken keresztülmennek.
Ahogy a nap hajnalra vált, Anna úgy érezte, itt az ideje hazatérni. – Köszönöm, Lili! Ez volt életem legcsodásabb kalandja! De most szeretnék hazamenni, és megosztani a történeteimet a barátaimmal.
– Ne aggódj! Soha nem felejted el ezt a napot és a meséinket. – mondta Lili, majd egy varázslatos fénycsóvát küldött Anna felé, aki lassan visszatért a dombjára.
Mikor reggel felkelt, Anna vidáman futott ki a házból. A falucska minden lakója érkezett, mert tudták, hogy Anna különleges kalandján van túl. Ő szívből mesélte el, amit megtapasztalt, és mindenki mesélni kezdett neki a saját álmaikról, vágyairól.
A nap végén minden kisgyerek együtt nézett fel az égre, ahol a csillagok újra ragyogtak a sötét háttérben. Anna mosolyogva nézte őket, mert tudta, hogy a csillagok nemcsak távoli égitestek, hanem varázslatos történetek tárházai is.
Azóta minden este vigyázott arra, hogy meséljen a csillagoknak, mert tudta, ők figyelik és hallgatják. És így a falucska lakói, ha besötétedett, gyűltek össze, hogy együtt meséljenek a csillagoknak, tudva: a csillagok meséje soha nem ér véget…
Vége
