Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska a zöld dombok között, ahol a nap mindig ragyogott, és a fák csodás gyümölcsöket teremtek. Ebben a faluban élt egy kislány, aki Lilinek hívtak. Lili mindig kíváncsi volt, és imádta a meséket. Szeretett volna valóra váltani egy igazi csodát, ezért minden este, mielőtt álomra hajtotta a fejét, kívánt valamit a csillagoknak.
Egy szép, csillagfényes éjszakán, mikor Lili az ablakból nézte a csillagokat, hirtelen egy ragyogó fény jelent meg az égen. A fény egyre közelebb jött, amíg végül megállt a falu fölött. Egy csodálatos, aranyszínű lámpás suhant le, és amikor Lili megérintette, a lámpás kinyílt. Belőle egy tündér bújt elő!
A tündér gyönyörű volt, csillogó szárnyakkal és szívélyes mosollyal. „Helló, Lili! Én vagyok Zafira, a kívánságok tündére. Három kívánságod lehet, de csak akkor, ha bölcsen használod őket!” – mondta.
Lili szeme felcsillant a boldogságtól. Három kívánság! Milyen fantasztikus! De hirtelen elgondolkodott. Mivel élhetne a kívánságokkal a legjobban?
„Először is,” – kezdte Lili, – „szeretném, ha mindenki a falumban boldog lenne, és sosem lenne többé szomorú!”
Zafira mosolya szélesebb lett, és széttárta a kezeit. Egy varázslatos szellő fújt át a falun, és Lili látta, hogy az emberek szeme csillogni kezdett. Mindenki nevetett, és táncolni kezdett az utcákon. Még a legszomorúbb emberek is mosolyogtak.
„Ez csodás!” – kiáltotta Lili. „Most következő kívánságom… szeretnék egy hatalmas, színes játékparkot építeni, ahol minden gyermek játszhat!”
Zafira újra kezét kinyújtotta, és a szél fújni kezdett. Hirtelen megjelent a gyönyörű játékpark: csúszdák, hinták, hatalmas labdák, és még egy óriáskerék is! A gyerekek a faluban elrohantak a park felé, és sikongatva játszottak.
Lili szíve megtelt boldogsággal, de rájött, hogy most már csak egy kívánsága maradt. Elgondolkodott, mit is szeretne igazán. „Az utolsó kívánságom… hogy bárki, aki elfelejti, milyen szépséges a világ, emlékezzen erre a nagyszerű dolgokra!”
Zafira huncutul mosolygott, és kezeit összecsapta. Hirtelen mindenki, aki a faluban élt, újból meglátta a világ csodáit. A fák zöldebbek lettek, a virágok színesebbek, az égen pedig a nap mosolygott.
Lili boldogan nézett körül. Minden kívánsága valóra vált, és rájött, hogy a legfontosabb dolog a világban az, hogy boldogok legyünk és a csodákra figyeljünk. Zafira a végén azt mondta: „Lili, te csodálatosan használtad a kívánságaidat! Mindig tartsd meg a szívedben ezt a varázslatot!”
Amikor a tündér eltűnt, Lili úgy érezte, hogy az élete sosem lesz már ugyanaz. Sétált a faluban, és rácsodálkozott a gyerekek vidám nevetésére, az emberek mosolygására és a természet gyönyörű színeire.
A faluban mindenki megünnepelte a csodálatos parkot, és Lili a középpontban állt. Ő volt a hős, aki boldogságot hozott mindenkinek. De ami a legfontosabb, megtanulta, hogy a legtöbb varázslat belőlünk fakad.
Ezért, ha valaha is éreznéd, hogy valami különlegesre van szükséged, csak nézz a csillagokra, és gondolj arra, hogy a legszebb csodákra mi magunk is képesek vagyunk. Mert a legnagyobb varázslat mindig az, ha szeretettel és boldogsággal nézünk a világra.
És így éltek boldogan a kis faluban, ahol a nap mindig ragyogott, és a fák csodás gyümölcsöket teremtek. Vége.
