Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos kis faluban élt egy kislány, aki Mária névre hallgatott. Mária igazi álmodozó volt, az iskolában mindig az ablakon kifelé bámult, és csak úgy sziporkázott a fantasztikus történetekkel, amiket a fejében kerekített. Eltelt a nap, és a házi feladat előtt, ha tehette, saját meséket írt a régi, kopott jegyzetfüzetébe.
Mária különleges képességgel bírt: tudott beszélgetni a tűkkel, a dombokkal, és még a széllel is! A falu szélén álló hatalmas öreg tölgyfának volt a legjobb barátja. Minden szerdán meglátogatta, és a fa mesélt neki a régi időkről, amikor a mágikus lények még szabadon járkáltak a világban.
Egy szép napsütéses délután, amikor Mária a fához ült, azt mondta:
- Hú, de szeretnék írni egy igazán különleges mesét, amit mindenki szeretne olvasni! Baármi megtörténhet, ha mesélünk róla, igaz, Nagyfa?
A Nagyfa boldogan bólogatott:
- Természetesen, kicsi Máriám! A mesék világában semmi sem lehetetlen! Képzeld el, hogy az írásod életre kel!
Mária szeme felcsillant. A Nagyfa szavai szárnyakat adtak neki. Azonnal haza rohant, és nekiállt írni. Minden betű, amit írt, egy új világot nyitott meg: űrhajósok, varázslók, tündérek, és óriások! Ám Mária tudta, hogy a történetnek valahol el kell kezdődnie.
A történet főszereplője egy bátor kis egérke volt, akit Tisztiének hívtak. Tiszti élénk és kíváncsi egérke volt, aki mindig felfedezte a környéket, és nagy álmokat szőtt a szívében. Egy nap, amikor a farmon bolyongott, találkozott egy különleges, csillogó kővel. A kő sugárzott a napfényben, és valami varázslatos erővel bírt.
- Én nem vagyok ám csak egy hétköznapi kő – szólalt meg a kő Tisztihez – hanem a csodák kője. Ha elhiszed, hogy valóra válhatnak az álmaid, bármit megkaphatsz!
Tiszti izgalomba jött, és elkezdte álmodni, hogy felfedezi a világot, és barátokra lel a nagy kerek földön. A kő csillogása egyre erősebb lett, majd egy szempillantás alatt Tiszti egy csodálatos kalandra vitte őt!
A következő pillanatban Tiszti egy színes mágikus erdő közepén találta magát, ahol a fák beszéltek, és a virágok táncoltak. A levegőben repkedő pillangók csillagport hintáztak, amely ragyogóbbá tette a világot.
- Hol vagyok? – kérdezte Tiszti csodálkozva.
- Üdvözlünk a Varázserdőben! – válaszolta egy kedves kis tündér, akinek szárnyain gyönyörű minták voltak. – Én Lili vagyok, és eljöttél hozzánk, mert a bátorságod és a kíváncsiságod elvezettek ide!
Tiszti elhatározta, hogy felfedezi a varázslatos erdőt, és barátja, Lili segítséget nyújtott neki a felfedezéshez. Minden új felfedezés során újabb csodás lényekkel találkozott. Megismerte Zsófit, a mókust, aki a legfinomabb diópitét sütötte, és Bäckert, a bikkfát, aki mesélni tudott a varázslatok titkairól.
Minden élmény újabb inspirációt adott Tiszti számára. A kő varázsa aranyfénybe öltöztette, és minden alkalommal, amikor kibővítette baráti körét, a kő ragyogása fokozódott.
De egy napon jött egy vihar, és Tiszti elveszítette a csodakövet. Így vissza kellett térnie a Való Világba, amit éppen annyira szeretett, mint a Varázserdőt. De Tiszti már nem félt, mert tudta, hogy bármikor visszatérhet a varázslat világába, ha a szívébe viszi az álmokat és a hitét.
Mária pengette a tollát, ahogy Tiszti hazafelé baktatott, egy új üzenetet hagyva mindenkinek, aki olvassa a meséjét:
„Bátran álmodj, és sose félj felfedezni. Mindenki magában hordozza a varázslatot, és a legszebb kalandok éppen csak kezdődnek!”
Mária sziromra hajolt, ahol a Nagyfa állt, és elmondta neki a tiszti történetét. A fa örömmel hallgatta, és azt mondta:
- Kicsi Mária, te vagy a következő nagy író! A meséid szárnyalni fognak, és azok, akik olvassák, találnak benne örömet és bátorságot!
A kislány boldogan nézett a napfelkeltére, mert tudta, hogy a történetek ereje végtelen, és hogy a következő meséje a legcsodálatosabb lesz, amit valaha írt. A varázslatos kaland pedig csak most kezdődött!
Így hát Mária elhatározta, hogy minden héten kitalál egy új mesét, hiszen a kis író szívében mindig ott lapult a csoda, amelyet barátai, a Nagyfa és a Tiszti inspiráltak.
És mi történt a csodakővel? Az megmaradt a Varázserdőben, hogy minden bátor álmodozó megtalálja, és elinduljon a saját meséjével a világ felfedezésére!
Vége
