Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Márknak hívtak. Márk egy apró faluban élt, ahol a fák mindig zöldelltek, a virágok pedig színesek voltak, mint a legszebb festmények. Minden este, amikor az ég csillagokkal borult, Márk elaludt, és a legvarázslatosabb álmokat látta.
Egyik este, amikor a hold fényesen ragyogott, Márk keményen álomba merült. Amint a szemei lecsukódtak, hirtelen egy mesebeli világba került. A madarak énekeltek, a fák táncoltak, és mindenhol színes pillangók repkedtek. Ez volt Az álmok országa.
- ‘Hol vagyok?’ – kérdezte Márk, ámulva nézve körbe.
Ekkor egy szép pillangó szállt le mellé, aki így szólt:
- ‘Üdvözöllek, Márk! Én vagyok Lila, az álmok pillangója. Itt az álmok országa, ahol bármi megtörténhet!’
Márk nagyon izgatott lett. Sosem látott még beszélő állatokat. Lila azt javasolta, hogy fedezzék fel együtt ezt a különleges helyet. Ahogy elindultak, Márk felfedezte, hogy az ég színei folyamatosan változtak: egyszer rózsaszín, majd mélykék, aztán zöld lett.
Az úton egy csodás hídra bukkantak, amely a felhők fölé ívelt. A hídon átmenve egy gyönyörű szigethez érkeztek, ahol óriási fák álltak, amiknek a levelei úgy csillogtak, mint az ezüst. A sziget közepén egy hatalmas, pici tengert találtak, amelynek vize szivárvány színekben ragyogott.
- ‘Ez a Csodaló-tó!’ – mondta Lila. – ‘Mindenki, aki ebbe a vízbe lép, önmagát találja meg, és még a legnagyobb vágyai is teljesülnek!’
Márk kíváncsian nézte a tavat. Volt egy nagy, kék szikla, amelybe szív alakú üveggömb volt beépítve. Márk elgondolkodott, mit szeretne igazán. Mindig is szeretett volna egy különleges barátot, aki sosem hagyja el őt.
- ‘Én is ezt szeretném!’ – mondta hirtelen.
Ezután hirtelen egy aranyhal ugrott ki a vízből. Az aranyhalnak csillogó, fényes pikkelyei voltak, és varázslatosan beszélt.
- ‘Kedves Márk! Kívánságod meghallgattam. Itt leszek veled, és együtt kalandozunk!’
Márk szíve megtelt örömmel. Az aranyhal neve Tündérhal volt, és azonnal barátok lettek. A három jóbarát: Márk, Lila a pillangó, és Tündérhal, fingottak várt felfedezések felett.
Következő állomásuk a Táncoló Fák Erdeje volt. Ahogy beléptek a fák közé, azok elkezdtek táncolni. A fák levelei jókedvűen susogtak, mintha zenét játszanának. Márk és barátai csatlakoztak a tánchoz. Olyan volt, mint egy nagy ünnep, ahol mindenki mosolygott és szórakozott.
De ekkor észrevettek egy szomorú kis fát, aki nagyon egyedül érezte magát.
- ‘Miért vagy szomorú?’ – kérdezte Márk.
- ‘Mert senki sem akar velem táncolni,’ – válaszolta a kis fa.
Márk egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt:
- ‘Táncoljunk együtt! Mindenki fontos, és senkit sem szabad magára hagyni!’
A víz világában egy különleges varázslatról volt szó. Márk, Lila, Tündérhal, és a fák mind együtt táncoltak. A szomorú fa boldog lett, és a többi fa is csatlakozott a tánchoz. Az egész erdő tele volt boldogsággal és örömmel.
Márk érezte, hogy nemcsak a vágyak teljesülnek, hanem a barátság és a szeretet is átformálja a világot. Mindenki egyenlő, és mindenkinek szüksége van másokra.
Ahogy a nap lenyugvóban volt, Lila megszólalt:
- ‘Ideje hazaindulni, Márk! De ne felejtsd el, hogy az álmok országa mindig itt van a szívedben!’
Márk megölelte barátait, és ígéretet tett, hogy viszontlátja őket, amikor álmodik. A következő pillanatban egy szép fénysugár elnyelte Márkot, és ő felébredt az ágyában.
Az ablakon besütött a napfény, és Márk boldogan mosolygott. Bármikor, amikor álmodik, tudja, hogy mindig várják a barátai.
Így hát hiszünk a csodákban, hiszen a barátságnak és a szeretetnek nincsen határa. Csak annyit kell tenned, hogy megoszd a szíved, és az álmok országa mindig ott van veled.
