Krokodil a tesókkal
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves kis krokodil, akit Koko-nak hívtak. Koko nem volt ám egyedül, mert mindig együtt volt a három tesójával: Lili, Miki és Piri. Mind a négyen egy szép nagy folyó mentén éltek, ahol a nap mindig sütött, a fák mindig zöldelltek, és az állatok vidáman ugrándoztak.
Koko nagyon kalandvágyó volt, mindig vágyott arra, hogy felfedezze a körülötte lévő világ csodáit. Egy nap, amikor a négy testvér együtt játszott a folyóparton, Koko hirtelen így szólt:
– Tesók, mit szólnátok, ha felfedeznénk a titkos tavunkat?
Lili szeme felcsillant:
– Jajj, de izgalmas! De hol van az a titkos tó?
Miki, a legkisebb, akinek mindig volt valami új ötlete, elmondta:
– Azt hallottam, hogy a fát, ami a folyó fölött hajlik, át kell mászni. A tó a másik oldalon van!
Piri, a legbölcsebb testvér, kicsit mérlegelte a dolgot, de végül ő is becsatlakozott a kalandhoz.
– Rendben, de vigyázzunk, hogy ne veszítsük el egymást! Szóval induljunk!
Mind a négyen izgatottan elindultak a felfedezésre. Végigmentek a fűzfa alatt, ami a folyó partján állt, és elérték a hatalmas fát. A fa törzse vastag volt, és a gallyai a víz felé hajoltak. Koko felnézett a fára, majd gyorsan megugrott a vastag ágra, és elindult a túloldalra.
– Figyeljetek rám! – kiáltotta Koko, és elkezdett óvatosan lépegetni az ágon. A tesói utána meredtek, és közben szurkoltak neki.
– Csak ne nézz le! Így van! – bíztatták Miki és Lili.
Végül Koko sikeresen átért a függő ágon, és győzelmi kiáltással jelezte, hogy megérkezett.
– Most jöhettek ti! – mondta Koko, miközben hátranézett a testvéreire.
Miki, sokkal bátortalanabb, mint Koko, lassan elkezdett a faágon egyensúlyozni. Kicsit úgy érezte, mint amikor a víz alatt úszik – de most éppen a levegőben! Lili és Piri folyamatosan bátorították, és végül Miki is átért a túloldalra. Mindannyian egy szép, tiszta zöld völgyben találták magukat, ahol a virágok színes szirmokkal csillogtak, és a nap aranysugarai vigyen át a bíbor égen.
Koko szeme felcsillant, amikor meglátta a csodálatos tavat. A víz tükröződött, mint a legszebb gyémánt, és a víz fölött szivárvány képződött.
– Nézzétek! Ez a titkos tavunk! – kiáltotta boldogan.
A tesók nevetve futottak a vízhez. Megtapintották a hűvös vizet, kacagva spricceltek egymásra, és a vízben csobbanva kezdtek el játszani. Koko egy hatalmas ugrott, és elmerült a vízben.
De ahogy kiemelkedett, hirtelen megpillantott valami csillogót a víz alatt.
– Húúú, ott valami van! – kiáltotta. – Nézzétek!
A testvérek közelebb úszva felfedezték, hogy egy csodaszép szivárványhal úszkál lent. A hal pikkelyei színesek voltak, és a vízben mintha mindig csak csillogtak volna.
– Állj meg, szivárványhal! – kiáltotta Koko, miután közel értek hozzá. – Mi vagyunk a Krokodil tesók! Szeretnénk megismerni téged!
A szivárványhal lassan kikanyarodott a víz mélységéből és megállt előttük.
– Helló, Krokodil tesók! – mondta barátságosan. – Én Jázmin vagyok, a szivárványhal. Miért jöttetek ide?
Koko elmondta neki a felfedező kalandjukat, a fát, amit átugrottak, és a titkos tavat, ami előre várta őket. Jázmin megmosolyogta a meséjüket, és azt mondta:
– Most, hogy itt vagytok, megismerhetitek a titkaimat! Ha segítetek nekem összegyűjteni a víz alatti kincseket, utána bemutatlak titeket a Tó tündérének!
A testvérek örömmel vállalták, hogy segítenek a szivárványhalnak. Kimentek a tóból, és visszasompolyogtak a vízhez, majd együtt merültek alá. Ott sok izgalmas dolgot találtak: csillogó gyöngyöket, szép kavicsokat és még egy eltűnt cipőt is!
Sokáig gyűjtögették a kincseket, és a szivárványhal sosem maradt egyedül. Miközben játszottak és kutattak, a víz alatt mindannyian elmerültek a kaland izgalmába.
Végül, amikor már minden kincset összegyűjtöttek, Jázmin elvezetett őket a Tó tündéréhez. A tündér ragyogó aranyszőke hajjal és élénk kék ruhával állt a víz fölött.
– Üdvözöllek titeket, kedves Krokodil tesók! Hallottam a hőstetteitekről! – mosolygott a tündér. – Mivel ilyen bátor voltál, szeretném megajándékozni mindannyitokat egy különleges dolggal!
A tündér intett, és a víz hirtelen megváltozott. Színes fények kezdték birtokba venni a tó körüli világot, és egy szivárványszínű hidacska jelent meg a vízen átívelve!
– Ez a hidacska biztosítja, hogy bármikor visszajöhessetek ebbe a csodás világba – mondta a tündér.
A Krokodil tesók elragadtatva nézték a szivárványszínű hidat. Megölelték Jázmint, és megköszönték neki, hogy elhozta őket ide. Piri, Miki, Lili és Koko boldog szívvel indultak hazafelé, tudva, hogy a kalandjaik még csak most kezdődtek.
Így történt, hogy a Krokodil tesók egy új csodás barátot szereztek Jázmin személyében, és mindig emlékezni fognak a titkos tavukra, ahol a legszebb titkokra bukkantak. És a legfontosabb, mindig tudni fogják, hogy a legnagyobb kalandosság a testvérekkel együtt kezdődik.
Vége
