Bárki, aki gazdaságról gondolkodik, tudja: a hiány nem csupán szám.
Ez a helyzet minket sújt.
A világ velünk szemben áll, nem fair módon.
Trump elnök ezt ilyennek látja.
2025. április 2-án egy határozat kijött, ami sorrendbe rakhatja a kereskedelmet és az egyensúlyt.
A Fehér Ház szólt: vissza kell állítani a régi szabályokat.
Trump nem bonyolítja a dolgokat.
Az elnök szólt: a mostani kapcsolatok, a rossz viszony a partnerekkel, a különböző vámok és akadályok nem csak a gazdaságot, de a biztonságot is veszélyeztetik.
„Már megtettünk sok lépést, de most ki kell állnunk magunkért” – így mondja.
Hiány, hiány, hiány.
2021 óta a hiány erősen nőtt, és ez az út nem ér véget.
Gyáraink most állnak, a munkahelyek eltűntek.
Ma mi vagyunk az, akinek gyárat kell üzemeltetnie.
Partnereink azt üzenik: „Köszönjük, de nem érdekelnek a termékeid.”
Külföldi barátaink gazdasági elvei összezavarják a helyzetet.
A jelenlegi elvárások és akadályok tovább növelik a hiányokat.
A Trump-kormány megmutatta, mi folyik valójában.
Sok ország, mint Kína és India, eltérő vámokkal járul hozzá.
Az Egyesült Államok vámja a legtöbb termékre csupán 3,3%.
Viszont, ha a BMW érkezik, az EU-ban azonnal 10%-os vám lesz érvényben.
Itt kell cselekednünk, ne engedjük, hogy elveszítsük a saját szabályainkat.
Nem tudjuk megállítani a hullámot, ha partnereink folyamatosan akadályoznak minket.
A szándékuk nem őszinte, és ez egyértelműen rontja a hazai gyárak helyzetét.
1934 óta a kereskedelmi politika a kölcsönösséget tartotta szem előtt.
Ma úgy tűnik, az út eltért.
Ha a világ nem a szabályokra épít, mi sem tehetünk mást.
A legújabb adatok mutatják: vámok mellett más akadályok is fennállnak.
Az amerikai importpiac ajtva van, míg más országok ajtaja zárt.
Ha ez így továbbmegy, a hazai termelés veszélybe kerül.
Most nem csak a cégek munkahelyei süllyednek, hanem a biztonságunk is.
Most int cselekvésre.
Az új szabályok célja a kereskedelmi egyensúly visszaállítása, hogy a gyártás új lendületet kapjon.
Készüljünk, mert a kereskedelmi színpadon nagy változás várható, és úgy tűnik, mi leszünk, akik megalapozzák a szabályokat.
Az elnök érti a kölcsönösséget.
Miért kellene mást választani, ha most a saját területünket építjük?
Kereskedjünk emberi módon, vagy hagyjuk a cserbenhagyást?
A válasz sürget minket.
