Síriában, 14 éve háború után, a gazdaság romokra omlott.
A munkaerőpiac már megszűnt.
Az emberek több mint 90%-a szegénységben él.
Az ENSZ szerint 16,7 millió szírra kell segítség, és minden második ember hiányzik az ételből.
Ötmillió menekült számára, akik elhagyták az országot, nehéz jobb jövőt látni.
Aki sikeres munka vagy üzlet mellett döntött, nem tér vissza hamar.
Wael a menekültek között él.
Ő most az Atma tábornál van Észak-Szíriában, a török határ közelében.
Wael mondja: "Gyorsan kell választanom: üzemanyagot vagy ételt veszek a családomnak."
Korábban tanár volt, de a fizetés ingadozása miatt fordító és idegenvezető lett.
A családjának való segítség érdekében külföldre is mehetnek.
Otthon maradni szeretne, de a jövő bizonytalan.
Mohammed visszatér az Egyesült Államokból, ahol menedékjogot kért.
Először Törökországba megy, ahol a családja él.
Ő figyeli a kormány döntéseit Ahmed al-Sharaa vezetésével.
A hírek szerint korábban al-Kaida harcos volt e vezető.
A fórumon remény és kétely keveredik.
Aki ingatlannal rendelkezik, már visszatér.
Kisboltokat, éttermeket és utcai árusítást nyitnak.
Mások, akik építkezni tudnak, abban reménykednek, hogy újraindul a romok újjáépítése.
A forráshiány az amerikai szankciók miatt a helyzetet nehezíti.
Wael így szól: "A szankciók megállítják a szírokat."
Roz, egy Törökországban tartózkodó menekült, súlyos betegségben szenved.
Ő mondja: "Műtétre kellett volna mennem, de támogatást nem kapok. Most nem tudom, mit tegyek."
Senki sem akar visszatérni egy olyan országba, ahol a harcok folytatódnak.
A menekültek száma is nő.
Az ENSZ adatai szerint már 350 000 szír tért vissza otthonába, és júniusra ez a szám 3,5 millióra emelkedhet.
Az alapvető szolgáltatások – víz, áram, internet – hiánya megnehezíti a visszatérést.
Muhammad Ayash, az AlifBee nyelvi alkalmazás vezetője, úgy látja, hogy a fő akadály a szolgáltatások hiánya.
A gazdaság mélypontra jutott.
Az elmúlt években a GDP 84%-kal csökkent.
A munkanélküliség 50%-ra nőtt, és a közszolgáltatásokban is nagy a munkaerőhiány.
Az ország nagyjából tönkrement.
Még az alapélelmiszerek beszerzése is nehéz; a kenyér ára 400 szír fontról 4,000-re nőtt.
Miközben a szíri identitás a romok között marad, a régi rendszerek új formában térnek vissza.
Az új kormány a magánszektort választja, és az alapvető szolgáltatásokat szigorúan korlátozza.
Felmerül a kérdés: hova vezet ez a változás?
Az alapvető emberi jogok helyzete romlik, és az új szakszervezetek sem hoznak egyértelmű válaszokat.
A szíriai gazdaság a következő években nagy átalakuláson mehet keresztül.
Ha nem történik igazi változás, az emberek maradnak a szegénység csapdájában.
A kérdés az, hogy képesek lesznek-e építeni a jövőjüket, vagy az elvesztegetett lehetőségek örökre árnyékként maradnak.
A válasz most ismeretlen.
