Krokodil és a Szivárvány
Egyszer volt, hol nem volt, egy mesebeli folyó partján élt egy kis krokodil, akit Koko-nak hívtak. Koko más krokodiloktól eltérően nem szeretett napozni a napon, és lustálkodni a vízben. Ő sokkal inkább a kalandok szerelmese volt! Mindig vágyott arra, hogy felfedezze a világot és mindent megtudjon az álmairól.
Egy szép tavaszi reggelen, amikor a nap a víz tetején csillogott, Koko úgy döntött, hogy felfedezőútra indul. Miközben úszott a folyóban, észrevette, hogy valami csillog a távolban. Nagyobb kíváncsisággal úszott közelebb, és amikor odaért, egy gyönyörű szivárványt látott az égen. A szivárvány színei olyan élénkek voltak, mint a virágok a legszebb réten. Koko szíve még jobban dobogott, ahogy elképzelte, mennyi csodát rejthet a szivárvány végén.
‘Mi lehet ott, a szivárvány végén?’ – gondolta magában Koko. ‘Talán kincs, vagy éppen egy varázslatos hely, ahol mindenki boldog?’
Mivel Koko soha nem riadt vissza a kalandoktól, elhatározta, hogy elindul a szivárvány vége felé. Szüksége volt egy kis segítségre, ezért elhívta barátait is: Titi a kismadarat, Lili a nyuszit és Bubu a békát.
“Gyere velem, barátaim! Felfedezzük a szivárvány végét, és megtudjuk, ott mi vár ránk!” – kiáltotta Koko lelkesen.
A barátok boldogan csatlakoztak Kokohoz, és együtt útra keltek. Mentek egy darabot, míg elértek egy csodás tisztásra, ahol a napfény játékosan sütött a földre. A fűben megannyi színes virág bontogatta a szirmait, és a levegő tele volt méhek zümmögésével.
“Csodás itt!” – mondta Lili, míg a virágok között ugrándozott.
Nemsokára a tisztás végén meglátták a szivárvány lábát, amely egy gyönyörű vízesésre vezetett. A vízesés vize csillogott a napfényben, és a folyó szélére ültette őket a szivárvány alatt.
“Most én megyek elsőnek!” – mondta Titi, és megrepült a szivárványba, de a színek varázsa szinte azonnal elragadta őt, és eltűnt a fényben.
“Hol ment?” – kérdezte Koko, izgatottan.
“Biztosan elvarázsolta a szivárvány!” – felelte Bubu, miközben a vízesés vízpermetevében ugrált.
Éppen ekkor a szivárvány színei előtűntek, és Titi egy pillanat múlva újra megjelent, a kis lábán egy csodás, csillogó tojáson ült.
“Megtaláltam a varázslatos tojást!” – kiáltotta Titi boldogan.
Koko és barátai sietve odaértek, és megcsodálták a tojást. “De hová való ez?” – kérdezte Lili.
“Talán valami varázslatos lény fog kikelni belőle!” – mondta Bubu, miközben kíváncsian nézte a tojást.
Bátor elhatározással Koko megfogta a tojást, és egy szelíd mosollyal így szólt: “Meg kell néznünk, ki bújik ki belőle!”
A barátok köré gyűltek, és várakozva figyelték a tojást, amely csodálatos színekben pompázott. A tojás hirtelen remegni kezdett, és egy csillogó fény villant ki belőle. Mindannyian feszülten nézték, és amikor a tojás elkezdett feltörni, egy csodaszép, csillagfényű tündérrepülőgép bukkant elő!
“Üdvözlök titeket, kedves barátok! Én vagyok Lúmi, a szivárvány tündére!” – mondta a tündér vidám női hangon. “Köszöntöm a bátor szívű Koko-t, aki meg mert próbálni felfedezni a világ csodáit!”
Koko és barátai le voltak nyűgözve! “Te vagy a szivárvány tündére?” – kérdezte Lili csodálattal.
“Így van! Én őrzöm a szivárvány színeit, és azokat, akik nyitott szívvel bátor kalandokat keresnek!” – felelte Lúmi.
Koko megkérdezte: “Tudnál nekünk mesélni a szivárvány titkairól?”
Lúmi mosolygott, és mesélni kezdett: “A szivárvány minden színe egy különleges történetet rejt. A piros a szeretet színét, a narancs az örömöt, a sárga a napfényt, a zöld a reményt, a kék a békét, az indigó a titkokat, míg a lila az álmainkat képviseli.”
Koko és barátai lenyűgözve hallgatták. “Hogyan tehetjük, hogy a világ színesebb és boldogabb legyen?” – kérdezte Koko.
“A szivárvány ereje abban rejlik, hogy megosszuk egymással a szeretetet, a boldogságot és a reményt. Ha kedveskedtek másoknak, egy új szivárványt hoztok létre a világban!” – mondta Lúmi mosolyogva.
Koko és barátai megértették, hogy a világ színei nem csupán a szivárványban találhatóak, hanem a barátságban és a szeretetben is. Köszönettel elbúcsúztak Lúmitól, és hazafelé indultak, hogy megosszanak minden csodát, amit felfedeztek.
A szivárványot keresve Koko és barátai egy új kalanddal gazdagodtak, és tudták, hogy bármilyen sötétségben is legyenek, a szeretet és a barátság mindig csodás színeket hoz az életükbe.
Így Koko, az apró krokodil, és barátai boldogan éltek, felfedezve a világ csodáit, és megosztva egymással a szivárvány minden színét. A mese végére pedig valahányszor megpillantották a szivárványt, mindig mosolyogva gondoltak azokra a csodákra, amelyeket együtt éltek át.
Véget ért.
