Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kíváncsi kis krokodil, akit Pici Krokónak hívtak. Pici Krokó a Gyönyörű Zöld Folyó partján lakott, ahol a fák magasra nyúltak, a virágok színesek voltak, és a víz csillogott, mint a gyémántok. Pici Krokó mindig is arról álmodozott, hogy elindul felfedezni a világot, és egy nap úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy valóra váltsa az álmát.
Reggel Pici Krokó felébredt a napfény simogatására, és úgy érezte, hogy a kaland hívja. „Ma elindulok!” – kiáltotta boldogan.Öltözködés közben összeszedett néhány szükséges dolgot, mint például egy kis hátizsákot, amibe becsomagolt egy banánt, egy kis vizet, és természetesen egy nagy, piros sálat, amit az anyukája kötött neki.
A Gyönyörű Zöld Folyó víztükre szépen csillogott, amikor Pici Krokó leugrott a fűbe. Átgázolt a folyón, és elindult az ismeretlen ösvényen, amely a sűrű erdőbe vezetett. Az erdő tele volt zöldellő fákkal és éneklő madarakkal, Pici Krokó szíve tele volt izgalommal.
Ahogy mélyebben hatolt az erdőbe, hirtelen megpillantott egy különleges látványt. Egy csodálatos, színes szivárvány híd ívelt az égbolt fölött, és a másik oldalon egy gyönyörű domb állt, amelyet virágok borítottak. „Ez csodás!” – kiáltotta Pici Krokó. „Meg kell néznem, mi van a híd túloldalán!”
Már éppen elindult a híd felé, amikor észrevette, hogy valaki figyeli őt. Egy kis, zöld béka ült egy hatalmas levélen, és izgatottan nézte Pici Krokót. „Hova indultál, kis krokodil?” – kérdezte a béka. „Már rég nem láttam krokodilt erre!”
„Én Pici Krokó vagyok, és felfedező úton vagyok!” – válaszolt Pici Krokó. „Meg akarom nézni, mi van a szivárvány hídon túl!”
A béka elmosolyodott. „Ó, az egy csodálatos hely! De vigyázz, a hídnál él egy mókás sárkány, aki mindig vicceket mesél. Ha nem neveted meg, nem enged át!”
„Köszönöm a figyelmeztetést!” – mondta Pici Krokó izgatottan, miközben a hídra lépett. A híd varázslatosan csillogott a napfényben, és amikor elérte a másik oldalát, ott állt a sárkány, akit Grrrrr néven ismertek.
Grrrrr, a színes sárkány, éppen egy viccet mesélt a fenyőfáknak, amikor megpillantotta Picit. „Hé, kis krokodil! Gyerünk, mesélj nekem egy viccet, és átengedlek a dombra, de ha nem nevetsz, akkor vissza kell menned!”
Pici Krokó izgulva gondolkodott, de aztán eszébe jutott egy vicc, amit az anyukája mesélt neki. „Miért nem tudnak a halak zenélni?” – kérdezte. „Mert félnek a hálótól!”
Grrrrr nevetett, és a színes szárnyai verdesni kezdtek. „Ez jó volt! Átjöhetsz!” – mondta mosolyogva, ahogy oldalra lépett, hogy utat engedjen.
Pici Krokó átszaladt a dombra, amelyen csodás virágok nyíltak. A domb tetején egy gyönyörű tó várt rá, amelynek vize olyan tiszta volt, mint a kristály. „Ez a legszebb hely, amit valaha láttam!” – kiáltotta boldogan.
A tó partján egy barátságos teknős napozott. „Üdvözöllek, Pici Krokó! Honnan jöttél?” – kérdezte a teknős.
„A Gyönyörű Zöld Folyóból, és most felfedező úton vagyok!” – válaszolta Pici Krokó.
A teknős mosolygott. „Így van! Felfedezni a világot fantasztikus dolog. De ne feledd, mindegyik felfedezés egy új barátság kezdetét is jelenti.”
Pici Krokó egyetértett, és elhatározta, hogy megosztja a felfedezéseit Grrrrr-rel és a békával is. A három új barát együtt felfedezte a dombot, és mindenhol nevetés hallatszott. Pici Krokó, Grrrrr és a béka mindannyian meséltek történeteket és vicceket, és boldogan töltötték elég sok időt együtt.
Amikor végül elérkezett az idő, hogy Pici Krokó hazainduljon, mindenki megölelte őt, és megígérték, hogy a következő kalandban újra találkoznak.
Pici Krokó hazafelé tartott, a szívében pedig boldogsággal és izgalommal tért haza. A Gyönyörű Zöld Folyó már várta őt, és tudta, hogy sok felfedezés áll még előtte. „Soha nem tudhatod, hova vezetnek az álmaid!” – mondta magának.
És így Pici Krokó elképzelte, hogy új kalandok várnak rá a barátaival, és a világ csodáit együtt fedezik fel. A végén megértette, hogy a legjobb kaland az, amikor barátokkal vágunk neki az útnak.
Vége
