Kenderesi Tamás esete tükrözi a sport és a doppingellenes szabályok közti feszült kapcsolatot. Az úszásban az olimpiai álom él, a sportolókat védeni kell. A szabályokat szorosan kell tartani. A jelenlegi rendszer újra gondolásra szorul.
Tamás helyzete mutat igazságtalanságot. Az általa tapasztalt bánat bizonyítja, hogy a doppingellenes rendszer nem véd eléggé. Az eset két oldalt köt össze: az ártatlanság feltételezését és a sportolói jogokat. Sokan mondják, a doppingtestület munkája nincs megfelelően felügyelve. Az e szervezetek tevékenysége nem átlátható, és ez a sportoló életére, pályájára súlyos hatást adhat.
Az úszók sok elvárásnak kell megfelelniük. Mindennapos stressz érinti őket. Nem csupán a sportteljesítményük számít, hanem az egész életük. A doppingtesztek határozzák döntéseiket. Ha valaki, mint Tamás, bizonyítania kell ártatlanságát, a rendszer hibásnak tűnik. A verifikáció nem ad elég védelmet. Így nehéz szétválasztani az igazságot a büntetéstől.
A doppingellenes rendszernek tisztának kell maradnia. Nem lehet, hogy az ártatlan sportolókat vádolják. A vádak megalázhatják a sportolókat és rontják eredményeiket. A sportolók jogait óvni kell. Egy tiszta, rendezett rendszer megőrzi a sport igazságát és tisztaságát.
Tamás esete azt mutatja, hogy a doppingellenes szabályok nem csak a sport tisztaságát óvják, hanem az emberi méltóságot is. A régi nézeteket felül kell gondolni, hogy a sportolók ne csak véleményt nyilvánítsanak, hanem védelmet is kapjanak a rendszer hibái ellen. Tamás ügye személyes bánatot jelent, de kijelenti a hibás rendszer problémáit. A sport világának jobban kell figyelnie a sportolók jogait és védelmét.
